Marine Le Pen újabb vesszőfutása: veszélyben a politikai karrierje

Marine Le Pen, a francia Nemzeti Tömörülés vezetője az Emberi Jogok Európai Bíróságához (EJEB) fordult, miután egy francia bíróság négy év felfüggesztett börtönbüntetésre és öt év választási eltiltásra ítélte uniós pénzek szabálytalan felhasználása miatt. A strasbourgi bíróság azonban elutasította a kérelmet – írja a Faktumprojekt, amely az elemzésében annak járt utána, vajon korábbi politikai ügyekben az EJEB mikor és milyen indokkal nem utasította el a politikusok kérelmét – és mikor döntött úgy, hogy az eljárás politikai ellehetetlenítést valószínűsít.

A bíróság elutasító döntése nem az ügy „érdemi” részére vonatkozott, hanem formai alapon született: Marine Le Pen nem tudta bizonyítani, hogy az emberi jogi egyezmény alapján védett jogai „helyrehozhatatlan sérelmet” szenvednek közvetlenül. Az EJEB ezzel nem vizsgálta az ítélet politikai következményeit, például azt, hogy az egyik legesélyesebb ellenzéki elnökjelölt kiesik a választási versenyből – tartalmazza az elemzés.

Valóban példátlan, hogy egy politikus ilyen következményekkel járó helyzetben nem kapott jogvédelmet?

A kurdbarát török Népi Demokratikus Párt (HDP) vezetője, Selahattin Demirtaş a 2016-os letartóztatása óta évekig vizsgálati fogságban volt, miután a török hatóságok terrorizmushoz kötődő vádakat fogalmaztak meg ellene. Demirtaş és ügyvédei szerint a letartóztatása nem a bűncselekmények megalapozottságáról szólt, hanem arról, hogy megakadályozzák politikai szerepvállalását, különösen a választási kampányidőszakban. 

Az EJEB 2020-as döntésében ezt az érvet elfogadta, és kimondta: a hatóságok fogva tartása politikai célokat szolgált, megsértette a véleményszabadságot, a szabadsághoz való jogot és az Egyezmény 18. cikkét is – amely kifejezetten a politikai visszaélés tilalmát rögzíti. Az EJEB azonnali szabadon bocsátására szólította fel Törökországot.

Az orosz ellenzék legismertebb alakja, Alekszej Navalnij többször is letartóztatásra került különféle köztisztasági vagy gyülekezési jogsértések ürügyén. Navalnij szerint ezek az eljárások nem a törvények betartatásáról, hanem a politikai mozgástere beszűkítéséről szóltak, különösen a kampányidőszakokban. 

Az EJEB egyetértett ezzel az értelmezéssel: 2018-as döntésében kimondta, Navalnij letartóztatásai és bírósági ítéletei a politikai pluralizmus elfojtását célozták, így sértették a véleménynyilvánítás szabadságát és az Egyezmény 18. cikkét. Az ítélet szerint Oroszország megsértette az alapjogokat, és az EJEB jelentős kártérítést is megítélt számára – írja a Faktumprojekt.

Ilgar Mammadov, a REAL nevű ellenzéki párt elnöke a 2013-as tüntetések után került börtönbe – az ügyészek zavargások szításával vádolták. Mammadov szerint viszont az eljárás célja az volt, hogy megakadályozzák őt abban, hogy alternatív politikai vezetőként indulhasson az elnökválasztáson. Az EJEB 2014-es döntése ezt az értelmezést elfogadta, és világosan kimondta: a bebörtönzésnek nem volt törvényes alapja, az politikai indíttatású volt, és megsértette a tisztességes eljáráshoz és a szabadsághoz való jogot.

a Janukovics-érában. Timosenkót szerződések miatt vádolták, Lucenkót hivatali visszaéléssel. Mindkét ügy mögött az a vád állt, hogy az akkori kormány tudatosan használta az igazságszolgáltatást az ellenzék semlegesítésére. Az EJEB ezt megerősítette: mindkét esetben kimondta, hogy az eljárások önkényesek és aránytalanok voltak, így megsértették az Egyezményt. Bár az EJEB nem rendelte el szabadon engedésüket, ítéletei fontos nemzetközi nyomást jelentettek az ukrán kormányra.

Marine Le Pen ügyében a bíróság nem azt mondta ki, hogy a francia eljárás szabályos, hanem azt sem volt hajlandó vizsgálni, vajon az eltiltás aránytalan-e vagy politikai célzatú. Ez azért is különösen figyelemre méltó, mert egy friss Euronews-cikk szerint a hatóságok házkutatást tartottak a Nemzeti Tömörülés pártszékházában is, amit a párt Le Pen politikai ellehetetlenítésére irányuló szándékos hatósági fellépésként értelmezett – véli az elemzés szerzője. Az indoklás tehát nem anyagi vagy tartalmi, hanem formai volt: nem áll fenn azonnali, visszafordíthatatlan sérelem. De a precedensek alapján láttuk: az EJEB más esetekben politikai következmények, választási kizárás vagy letartóztatás esetén nem kért ennél többet – hanem érdemben eljárást indított.

A precedensek fényében az EJEB döntése nem példátlan, de feltűnően kontrasztos a korábbi, politikailag érzékeny ügyekkel. Le Pen eljárása nem egyedi abban, hogy politikust sújt, különösen súlyos hatásai és az eljárás szelektivitása miatt azonban felvetődik a kettős mérce problémája – állítja a Faktumprojekt.

Nyitókép: MTI/EPA/Sadak Souici